Dr. Újvári József határozottan kiállt az önálló magyar egyetem mellett /"az erdélyi, magyar nyelven alkotott kultúrát csak magyarul érdemes tanítani."/. Ez nem jelent elszigeteltséget, a nyelvtanulást biztosítani kell külföldi nyári nyelvgyakorlatokkal. /Dr. Újvári József, a fizikai-földrajzi tanszék egyetemi tanára: Kultúra, tudományos kutatás és a felsőoktatás. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2003. április 15.
A 75 éves Újvári József tudományos pályafutása a geográfiához és ezen belül a hidrológiához kötődik. Az egyetemi évek után Szentpéterváron folytatta tanulmányait. Doktori tézise először nyújtott átfogó elemzést Románia hidrológiai szintéziséről. Kinevezték a bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságra kutatási osztályvezetőnek. Ekkor készül el, vezetése alatt, Románia első közepes vízlefolyási térképe és morfometriai atlasza, az időszakos folyóhálózat és az árvizek felbecslése, Románia földrajzi monográfiájának vízrajzi fejezete. 1958-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, majd utána az egyesített Babes-Bolyain. 1981-ben professzori kinevezést kapott, majd 1990-től doktori vezető. Nyugdíjazása után az egyetem konzulens professzora. Oktatói tevékenysége nyomán alapvetően járul hozzá az erdélyi geográfus- és hidrológusképzéshez. Tudományos tevékenysége hat könyvben, számos egyetemi jegyzetben, több mint száz cikkben konkretizálódott, belföldön és külföldön. 1972-ben jelent meg Románia vízföldrajza című könyve, amely hallgatóknak, tanároknak és kutatóknak egyaránt jelent elengedhetetlen munkaeszközt, és amelyet joggal tekinthető egyedinek a szakirodalomban. Tudományos társaságok tagja és kitüntetettje. A Magyar Földrajzi Társaság "Pro Aqua" díjjal tünteti ki, tevékenykedik a Professzorok Világtanácsában, és köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. /Dr. Pándi Gábor egyetemi docens: Dr. Újvári József 75 éves. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2003. április 25.
Az első nem Magyarországon rendezett nemzetközi építészeti diákkonferencia ápr. 24-én kezdte meg munkálatait Sepsiszentgyörgyön. A Kós Károly Iskolaközpont szervezésében zajló rendezvény megnyitóján Újváry József, az évente tartott konferenciasorozat győri kezdeményezője azt hangsúlyozta, építsünk barátságokat, hogy megmenthessük építészeti örökségünket. Vízi György a budapesti Építéstudományi Egyesület részéről szervezőként köszöntötte a százharminc résztvevőt és közel száz meghívottat, Seenger Pál a Porta Speciosa Egyesület nevében hangsúlyozta az évente tartott értekezés célját: az építészeti szakma gyakorlati oldalainak megismertetése mellett megmutatni az építészeti szakközépiskolás diákoknak azt, hogy milyen szellemi tartalma van épített örökségünknek. Márton Árpád parlamenti képviselő utánpótlás-konferenciának nevezte a rendezvényt, Albert Álmos polgármester a romos állapotban lévő műemlék épületek megmentéséért elengedhetetlen összefogásra hívta fel a figyelmet, Demeter János, a megyei tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy a múlt ápolása hitünket erősíti, amivel jövőt lehet építeni, Keresztély Irma főtanfelügyelő pedig a Kós Károly-iskola két évvel ezelőtti, két tanintézmény összevonása általi létrehozása helyességét látja igazolva abban, hogy az új iskola ennek a rangos konferenciának házigazdája lehet. /(fekete): Építsünk barátságokat, hogy megmenthessük örökségünket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./
2006. március 22.
Elhunyt dr. Újvári József professzor /Nagyenyed, 1928. ápr. 15. – Kolozsvár, 2006. márc. 20./, a kiváló egyéniség. A Bolyai Egyetemen folytatta tanulmányait, Szentpéterváron szakosodott, elkészítette „Románia vízrajzának elemei” című doktori tézisét. A bukaresti Hidrometeorológiai Vezérigazgatóságon osztályvezető lett és oktatott a Parhon Egyetemen. Később Kolozsvárra ment előadótanárnak a Bolyai Egyetemre, majd a Babes–Bolyaira. 1981-ben kinevezték professzornak, 1990-től doktori vezető, majd 1993-ban nyugdíjba vonult. Foglakozott Románia vízrajzával, földrajzi monográfiájával, megírta „Románia vizeinek földrajza” című munkáját. Számos könyvet, egyetemi jegyzetet, tanulmányt jelentetett meg itthon és külföldön egyaránt. /Dr. Pándi Gábor: A TANÁR ÚR! Dr. Újvári József professzor (1928–2006). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2006. augusztus 12.
Kolozsvár más diszciplínák mellett, az erdélyi földtudományok központja lett. Sokan, nem alaptalanul „Kolozsvár földtani iskolájáról” beszélnek. Az 1872-ben itt megalapított Ferenc József Tudományegyetem már kezdetben fontos fórumává vált a geológiai, paleontológiai és geomorfológiai kutatásoknak. Így a város és környékének tanulmányozása és tudományos feldolgozása már ekkor nagy lendülettel bontakozott ki dr. Koch Antal (1843–1927), dr. Szádeczky-Kardos Gyula (1860–1935) geológusok, valamint dr. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzos-geomorfológus tevékenysége által. A múlt század második felében, a Kolozsváron 1945-ben megalapított Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan karán újabb tudós nemzedék öregbítette az Erdély földjére vonatkozó kutatások és szintézisek tárházát. A sok név közül dr. Balogh Ernő (1882–1969) mineralógust, dr. Török Zoltán (1893–1963) geológust, dr. Tulogdy János (1891–1979) geomorfológust, dr. Mészáros Miklós (1927-2000) sztratográfust, dr. Fuchs Herman (1915–1996) paleontológust és dr. Újvári József (1928–2000) hidrológust kell megemlíteni. /Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológus szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./
